Folyt. köv. #álmodjrólamahogy

Most akkor rákoncentrálok. Fókusz, fókusz. Varázsütésre nem fog menni, de ha lehajolok és jól megnézem a célt, akkor megy. Szívesen tölteném az időt a semmit evéssel és akkor még nem beszéltünk a fülzsír ízű cukorkákról, amiket imádok. Imádom magát is, mint valami eszeveszett sellő, akit nem vetett partra a víz és begyullad a szeme, ha sokat úszkál a part közelében. Ilyen nehézségeim vannak, mert a többi elmúlt, helyesebben el lett mulasztva és már nem fog rajtam a delejezés, meg a zuhanyozás sem. Reggel alig bírtam magamban tartani, aztán csak leszartam. Nem viccelek, milyen mélységekbe süllyed az ember, ha arra gondolok, hogy mindent kitaláltak, ki van találva, aztán meg használatba van véve. Engedély nélkül.

Szimpatikusak voltak egymásnak és kifelé menet még egyszer egymás szemébe néztek. A másik már nem gondolta komolyan a sértéseket, inkább aggódott, hogy a trónviszály kettejük közé áll, mert odaáll a trón és a trón nagy úr. Milyen fura az élet, amikor rákapsz az ízére pont akkor unod meg, mert már monoton és onnan már csinálja más. Semmilyen okot nem adtam arra, hogy utáljanak minek adnék, majd keresnek maguktól és vagy találnak vagy nem. Ez nem érint és még egy gonddal kevesebb. Mikor kell jelöltetni magad? Ezt kérdezte és nem igazán értettem, hogy miről beszél. Beszéljünk valami könnyebbről. Azt hogy kell? Minek kellene most abbahagyni, amikor éppen tök jól belejöttem. Éppen ez a lényeg az elengedés. Ez igaz. Pont múltkor láttam, hogy azt írta el kell engedni és semmi. Mert ez nem vonatkozik ide, csak annyiban, hogy kirándulást tettem egy másik dimenzióban vagy ha jobban tetszik valóságban. Akárhányszor rágondolok a tehenekre, nem tudom felidézni, hol álltak, és mikor a nevüket kell felsorolni csak találgatok, motyogva találgatok. Talán Rizsa volt az egyik, Máma a másik. Azt hiszem.

Szerinted miért nem lépsz ki? Miért álldogálsz és várakozol rám? Van valami oka azon kívül, hogy móresre akarsz tanítani. hol lakik a te, ezt is megmutatnád, de én nem megyek a te lakásodra csak annyiban tudsz nekem újat mutatni, amennyire körbe éred a karjaiddal a Földet. Most nem tudom, miért remélek még mert semmilyen alapja nincs és nem is hiszem, hogy remélek már. Kifogyott a tinta a szememből és nem emlékszem arra, amit együtt éltünk át és azért mert ebben a dimenzióban nem éltünk át semmit. A múltkor elhatároztam, hogy leírom az álmaimat, úgy értem azokat amiket rólad álmodtam és veled és láttalak és eszembe jutott a Hiperkarma és az hogy mindenki függ.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A válasz az életre az univerzumra meg mindenre #negyvenkettedik a sorban

Furmintos kisugárzás #hetedhétkirándulás