Furmintos kisugárzás #hetedhétkirándulás

Szépen vagyunk, ketté kell törni, hogy újra legyen remény, mert ez történt, patt és vége és csak az úr tud ebből visszahozni. Kinek kell az a tény, hogy az orrszőrök nem feleslegesek, és ki fogja rátenni a pontot és elvinni a végsőkig az elviselhetetlent? Amikor tavaly ilyenkor voltunk, és csak álltam és semmit sem értettem, hogy mi van, hogy hol ment ez el keletre, az édentől keletre, vagy nyugatra? Már nem találom az irányt, de kell egy pont, amikortól feladom és megadom magamnak, ami jár és szétnézek és nem is találom már magam, csak nézek és nézek és nem látok. Aztán történik valami, mindig velem, mindig velem történik valami és akkor kirohanok és rázom a fejem és szörnyülködök, hogy hova lesz ez a világ, milyen világban élünk, most mondd meg, és a szívemre teszem a kezem és nehezen lélegzek és rázogatom a fejem és áldozata vagyok a körülményeimnek. Aztán már csak a hatás marad el, mert így nincs hatás, meg kanál, meg villa sincsen. A komplett eszcájg nincsen.

Mennyire szembetűnő a különbség, úgy értem, amikor nekimentem még nem beszéltem magammal és nem tudtam ki ír és ki skót és akkor ezt a viccet le sem írtam volna, mert szégyelltem volna, hogy ilyen szar humorom van. Ennyi telik tőled? Ó dehogy, sokkal kevesebb, még ennél is kevesebb.

Most valami más, a dühöngő őrültek délutánja kicsit később kezdődik, itt a patronos kisasszonyok lövöldözik el a munícióikat. Az asztalról akartam beszélni, helyesebben arról, amit az asztalra letettem az elmúlt időben. Kis csészéket és nagy csészéket és kanalakat meg a cserépedényeket, amiket darabonként ragasztottam össze. Rómaiak, és mindig örülünk ennek, mert a görögökkel vigyázni kell, mégha. És most valami olyanról lenne jó beszélni, ami lazít. Mondjuk a csip-csip csóka, az például lazít, soha nem megy be dolgozni és otthon sem dolgozik. Amikor rátette a vállamra a kezét, azt kérdezte miért nem szeretem. És én hezitáltam, hogy megmondjam-e vagy legyen-e tüske bennem, hogy most azt ki kell szedni? És volt és hallgattam, mert hallgatni arany. Ezt a faszságot az találta ki, akinek ez jó. Nem kell hallgatni, beszélni kell, akkor és amikor beszélni kell. Pont. Akkor. Most már tényleg vége, mert elalszom és holnap még nem akarok erről nem tudni, hogy mi történt velem a múlt héten. Csoda, zsinórban nem is egy mindjárt három. Aludj jól!

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Halványlila gőz #aranybetűk

Szokásostól eltérő #nincskétegyforma

Melamin #piroskettes