Bárányok #vasárnap

         Megmondhatta volna, ezt mondta, és komolyan gondolta. Pedig a döntés kétértelmű volt. Nem értette volna meg, tovább bonyolítja a helyzetet, kék kerítést húz közöttük, hosszan, nagyon hosszan. Széthúzta a függönyt, és rásütött a nap, szembefordult a televízióval, és nézte a híreket. Semmi újdonság, két sima, egy fordított, egy sima, két fordított. A tengernél ugyanez van? Igen. Ott a különbség a tenger, talán még valami páratartalom. De ugyanez. Ha ez univerzális, akkor miért nem tudunk vele kezdeni valamit. Fogalmam sincs róla, de talán mégis van. Emlékszel arra a nagykalapos nőre, mennyi fény volt a szemében, aztán csak kapkodta a fejét, hogy megértse, mi történik. Végül nem sikerült neki, csak annyiban maradt, hogy elfordult, hogy ne kelljen látnia. Igen.
         Herpesze volt a kishercegnek, és erre nem készült fel senki, mi van, ha legyengül és kifakad a szája széle. Mi lesz a rókával meg a bolygójával? A kisbolygók nagyon stabilnak tűnnek, azok is, nem tudja őket ledönteni egy herpesz vírus. Úgy véled? Azért ez innen kifürkészhetetlen. De nézzünk egy másik esetet. A nagyherceggel és a nagybolygóval? Persze. Miért ne. Most csak arra figyelek, hogy a tengellyel mi történt, csak az a fontos, a részletek egyelőre a háttérben maradnak. A történések kronológiája meghatározó, a fényre előhívódik. Csak kell némi idő, és kirajzolódik egy egyenesen, mindenki számára világosan. Ez az egyenes egy gombolyagra tekeredett, kiegyenesítve azonban életet menthet. Mit szólsz ehhez Lucy? Most, amikor végre kihelyezted az egyensúlyi pontot a helyére, mit fogsz csinálni? Felmegyek és ottmaradok. Popcorn-t és kólát – hangzott a háttérből.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Halványlila gőz #aranybetűk

Szokásostól eltérő #nincskétegyforma

Melamin #piroskettes