Tizenegy #enfin

         Mi ez? Mi, mi ez? Széthullanak a könnyeim a padlón, és rátámaszkodom a szemközti szivárványra és élek. Kiderült milyen átlépni, odamenni és helytállni. Ki van a másik oldalon? Már látni. Ha te sem vagy felmentve, akkor ki van. Szívesen tennél el oldalra két lényeget, és csak egyet hagynál elöl. Tegnap még csak a csúcs látszott, támasztottam a falat, és ráakasztottam a keretre a törülközőt. Mert erre még szükséged lesz. Gondolod? Igen, a hátralévő időben, csak arra koncentrálj, arra a hajszálvékony sugárra, aminek a vége elér oda. Hipnotizálhattad volna, és akkor nem mozdul, de így felkapta a fejét és rád dőlt. Minek a két zsák? – kérdezted, és ő csak most látta, hogy nála van. Akkor miért is? Nem tudom, a biztonság mindenekfelett. Értem.
         Tengerszemre nézett az ablak, és alig szűrődött be fény a nehéz függönyök miatt. Miért nem húzod el? – kérdezte nyugodt hangon, miért csak egy kis résen kukucskálsz kifelé? Tanultam. Ezt tanultam, nem szabad száznyolcvan fokban nézni, mert akkor nincs szantántávolság. Oh. Hát ez remek, egy újabb blabla. Ne nevezd kérlek ennek, rengeteg hasznos dolog van abban a világban. A lepedők kisebbek, mint a takarók, és kifejezetten élesebb a dolgok éle, de a hatékonyság szembetűnő. Kérlek, fordulj ide. Ha rám nézel, mit látsz? Egy nőt, egy szép nőt, akit szeretek. Ha idegen lennék, mit látnál? Egy kontúrt, amiről valószínűsíteném, hogy egy nőé, meg kellene szólalnod, és villanyt kellene kapcsolnom, hogy le tudjam írni, mit látok. Olyan sok mindent tudok rólad, hogy erre nem is gondoltam.
         Fuksziákat is hozatott, és kitette az asztalra, hátradőlt és beleszagolt a levegőbe. Vágni lehetett a csendet, és nem szerette volna megtörni. Pillanatok alatt lépett ki az ajtón, és egy cetlit hagyott az asztalon. Szeretlek!

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A válasz az életre az univerzumra meg mindenre #negyvenkettedik a sorban

Furmintos kisugárzás #hetedhétkirándulás

Folyt. köv. #álmodjrólamahogy