Ásatások #nagytotál

         Kilimandzsáró, egyes tábor, víz van semmi más. Ki legyen a szerelemdoktor? Ma senki sem volt olyan, mint eddig. Ha szenvedélyesen szeretsz valakit, abból mi sül ki? Szokatlan egy nap. Minden ugyanolyan, de semmi sem hasonlít az eddigiekre. Miért akarok odatenni, olyan elemeket, amik nem oda valók. Valójában a körletben már az utolsókat rúgják a meggyfavesszők. Ha felteszem a szemüvegem, akkor pontosan látom őket. Nem biztosak semmiben, csak úgy csinálnak mintha. Kihúzzák magukat és körbemasíroznak a nagyablakos irodájukban, aztán bemennek a mosdóba sírni. Semmi tökéletes nincs bennük, esendők és sérülékenyek. Azután belép az a másik is, kinek lenne mersze ellentmondani egy ilyen drabális lénynek. Ő is a mosdóból jött, éppen csak a háta mögé tudta rejteni a zsebkendőjét, hogy senki ne vegye észre. A veséje kínozza, csípi, és annyiszor könnybe lábad a szeme. Simán nevezhetjük ezt sírásnak, egymás között. Tegnap találkoztam velük először. Mintha skatulyából húzták volna ki őket, a kézfogásuk magabiztos, látszólag uralják a bolygót. De nem, mégsem, mert akkor tudniuk kellene, hogy nem. Hát ők vannak most porondon, Stan és Pan. Susognak Pan léptei, és settenkedik a nagy fikusz mögé, és reménykedik, hogy nem veszem észre, de mindkét oldalon kilátszik, mint egy gyerek. Erről nem tudok most többet mondani. Készítés alatt vannak ők.
         Budapest olyan hely, amelyet csak az tud elképzelni, aki utálta már a paradicsompalántáját. Kicsit elfogadhatatlan, pökhendi és kicsattanóan egészséges. Szóval felháborító, ahogyan itt áll előttünk és szép, funkciótalanul szép, a szépség kedvéért. Hát ezért mindenki beleszeret mostanában, távolról figyeli, mi történik vele. Kész szappanopera lettünk, itt, Európa közepén.
         A madaras vitrinek előtt haladok el az automatákig. Az milyen hely ott? Félelmetes, ott rettegtem, nem is értem, hogyan ismertem fel a túzok tojóját, szemétség, hogy letakarták a fejét, a lábáról kellett felismernem. Szorult helyzetben vág az ember agya, jobb ma egy, mint holnap. Hát végül nem lettem agrikulturális. Csak sima.
         Ma olyanokat csináltam, hogy magam is megleptem vele. A székes jelenet volt a legviccesebb és egyben leghaszontalanabb. Szívesen megosztanék róla egy videót, de nem készült.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Szokásostól eltérő #nincskétegyforma

Halványlila gőz #aranybetűk

Melamin #piroskettes