szeplők #szóbanforgó

      Szupernóva van ma is, de már érintett vagyok. Megértem a masinát, mire való a jókedv és mi különbözteti meg a boldogságtól. Szita kerül a kezembe, senki sem tudja mire való. Forgatom, keresztezem, ellentételezem, mikor kifordul a sarkon, felkiált, hímezve sem lehetne szebben: futólépésben legyen mindenki a Temze partján! Senki ne maradjon otthon, csak annyi a teendő, hogy kicsomagolunk.
         Erkölcstelen kifogások hada jön ki a száján, rám pirít, eltaszít, kiszögez, leszögez. Huzat alja a teteje. Fiókák nagy megdöbbenésére, tetemes összeget folyósít a Temze újraásására.
         Kedvetlenül lapozgatom az útlevelemet. Pirosak és kékek a pecsétek a végén, mire akarom fordítani a következő húsz évem. Haladni kell a korral, az én korommal. Tenyerembe elfér a világ és én ki vagyok terjesztve egy nagyobb dimenzió felé, aminek a színe boldog.
Szobanövény nincs a képen, csak ágak, bogak, semminek nincs színe, egy olyan világ, ami fekete vagy fehér.
         Pillanatok alatt itt lesz és kiszáll és szétnéz és tereget. Előveszi a szennyest és kirakja az ablakba és nézik és csámcsognak, mert nem az ő szennyesük, és vasárnap van, és ráérnek, és mindenki azt nézi, hogy meddig tart a szárítókötél és az végtelen és nem tart sehova, és te itt ülsz és nézed, ahogy a ruhák beborítják az égboltot, és nem száradnak, mert nem léteznek.
         Szumátra is beletartozik a fénybe, kimegyek a paradicsom kapuján és feltartom az esernyőmet. Turistákat vonzok, és szépen körém gyűlnek. Bemutatom a programot, többen lemorzsolódnak, inkább megnézik a várat, és vesznek abból a kurvajó vattacukorból a kis hentes mellett. Ki az, aki jön? Mellékes, nem akarjuk erőltetni, a kapu nem zárható. Szemi impermeábilis.
         Szelekció is volt benne, de nemcsak az, hová lett a jómodor – kérdezte – ez már nem is fontos? Helytelen lenne beruházni egy olyan ügybe, aminek nincs eleje, közepe és vége. Hugenotta Palota a két Szerencsétlenhez. Ki jönne ide lakni? Személyre szabott guillotine-ok a hátsó szárnyban. Az ebédlő ragyog a tisztaságtól, kivilágított hálószobák, sötét dolgozószobák. Mindig stressz és soha semmi lazítás, csak amennyi a szabályzatban írva vagyon. Írjak valamit még? Persze. Jegyezze fel, hogy a gyertyák halovány fényénél látszik az ittlakók szenvedése, és ez fontos a pályázati pénzek szempontjából.
         Hullámpalákon vezet az út a végtelenbe, és senki nem kérdezi miért, mert mindenki érti.
         Szeplők tengere vesz körül, hozzáütődnek a porceláncsészékhez, és amikor tegnap fogtam a fülét, felsóhajtott, és fújta a levegőt, és belekortyolt a fényes folyadékba, és rám vigyorgott. #fehérvászonnapló

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Furmintos kisugárzás #hetedhétkirándulás

A válasz az életre az univerzumra meg mindenre #negyvenkettedik a sorban

Folyt. köv. #álmodjrólamahogy