padicsommadarak #háromfogásostanácsok

         Szobakutyákat hoznak kosárban, kiteszik a szűrűket a verandára, amíg a macskák elfogadják, hogy már nincsenek egyedül. Az egyik kinyomta a hasát és nem akar enni. Senki nem értette, miért ne lehetne az egyik pillanatról a másikra lecserélni az állományt. Különösen a vörös kérte ki magának, hogy az egyik pillanatról a másikra változott a helyzet. Miért kell most menni? Kérdezte. Nem kell menni, maradhatsz, csak már nem érdekelsz többé. Ez van. Szimplán annyit kellett volna megérteni, a főkandúr nem akar foglalkozni a szüttyögéssel, miért is kéne neki. A mechanizmus úgy nézett ki mindig is, hogy ő megun. Kékszilvák potyogtak az égből és minden élessé vált és a macskák felmentek a szekrény tetejére. A kutyakölykök lassan beszivárogtak és elfoglalták a puha kosarakat. Értsd meg, hangzott el újra, de most már visszautasíthatatlanul. Aztán egy elefánt jelent meg a verandán, kicsit oldalra billentette a kalapját és bemutatkozott. Én vagyok az új háztulajdonos, úgy tűnik, számos akadálya van, hogy ezek a kis kutyakölykök itt lakjanak. Helyesebben az egész brancs, mert a kandúr elveszítette a státuszát, és el kell hagynia az épületet tíz percen belül. A kandúr nem értette, miért történne ilyen az egyik pillanatról a másikra, de az elefánt időközben oroszlánná vetkőzött és már nem mondott mást, mint, hogy értse meg, ez van, és tíz perc. Amúgy semmi baj nincs vele, csak hát az idő, az idő szorítja. A kandúr magába zuhanva ült a fiókos szekrény előtt, elővette belőle a rajzokat és emlékezett, emlékezett arra a pillanatra, amikor választhatta volna a citromfacsarót a hűtőszekrény helyett, és akkor most lenne limonádé. Hidegen hagyta a gondolat, hogy a keletkezésnek vannak szabályai, hogy ezeket a szabályokat, amíg élt, ignorálta. Miért nem hagyják békén? Ő csak egyet szeretne, hogy átszellemülten nézhessen a végtelenségbe, és kikezdhessen mindenkivel, mert ez az élet rendje. Csattant a kerítéskapu zárja és megjelentek az új lakók. Kikeményített nadrág és fejkendő volt a nőn, a férfi csak lazán átvetette a vállán puha mókusszőr kabátját, ők lesznek azok, akik a házat úgy tudják majd lakni, ahogy azt megérdemli. Kik ezek? – kérdezte a kandúr a vörös mellett álló selyembarna bundájút, akit eddig észre sem vett. Ők azok, akik egy éve először jöttek ide, és akkor megmondták, hogy kifestetik az egész házat égszínkékre, tesznek a verandára bunkósbotot, és kifaszázzák a fürdőt. Azután itt voltak minden héten. Heverőket hoztak és függönyöket cseréltek. Mindenki örült, mert nagyon szépek az új függönyök. Mégis, miért csodálkozol, ízlések jönnek-mennek, senki sem tud olyat elérni, amit nem akar. Ki vagy te? – kérdezte a kandúr a selyembarnát? Én vagyok a feleséged.
         Kutyafuttában távozott a teremből, kicsi kulcsokat vett elő és szétterpesztette a lábát, hogy jobban átlásson maga alatt. Huszonhárom lett mégis, és így mindenkinek kényelmesebb volt. Kifogások nem segítenek már, csak a nagy levegő, amit akkor vett, amikor szétrombolta az egészet, azt, amit úgy szeretett lakni. De nem lehetett mást tenni, a másik bevette volna magát, így csak egy üres tér maradt, tartalom nélkül. Kifújta a levegőt, és szétterjesztette a szárnyát, ez számít, és elrugaszkodott a talajtól, végre, nincs itt a béklyó, ami itt tartotta a földön hosszú ideje. Ki tudja, merre van a következő megálló. Nem is törődött ezzel, mert alatta megjelent egy sereg paradicsommadár, amiket ki kellett kerülni.
         Kulináris szintaxisok szaladnak el a végtelenségbe, legelöl biztosan megmenekül, de mi itt a téren nem vagyunk biztonságban. Adjak tanácsot neki, aki ott ül és szétnézeget, rebegteti a pilláit, és úgy érzi, most van itt először. Miért érez így? Nem tudom. Talán az ebéd miatt. Jó ebéd volt, mintha Pierre Gagnairenél ettek volna háromfogásost a Gaya Rive Gauche-ban. Szóval tanácsok, akkor álljanak itt, szépen, sorban. Lemennék a fejekhez és megcsinálnám a szájtot, nagyon menőre, ebédelnék vele, arra kérném, mutasson be mindenkinek, és mosolyognék, és látnám, hogy ki az, aki érdeklődik. Itt az ideje a semmitevésnek. Ennél jobb erre nem lesz, ha kifigyeled, mit szeretnek, két perc alatt ott leszel, és már nyert ügyed van. Stimmt? #fehérvászonnapló

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Furmintos kisugárzás #hetedhétkirándulás

Folyt. köv. #álmodjrólamahogy

A válasz az életre az univerzumra meg mindenre #negyvenkettedik a sorban