Két napszak között #humánspecifikus

         Szivárványos pisztrángok jöttek le a folyón, és tűntek el a fehér téglák mögött a hóesésben. A virtuális kietlenség miatt nem igazodott el a kábelek között, csak annyit tudott, hogyha ez az ember még egyszer bitekről beszél neki, akkor sarkon fordul, és köszönés nélkül távozik mellőle. Hideg volt a kamráknál és simán el tudta képzelni, hogy a törpék lesznek a befutók a lovin, mert a törpék könnyűek, és nem kell törődniük az aerodinamikával. Számtalan kismegszakítót próbált végig, mire kiderült melyik nem működik. Maga sem tudta, miért nem szól inkább egy szakembernek. Rossz tapasztalatai voltak, mindig kioktatták, hogyan kéne csinálni valamit. Most miért mondja ezt? Kellemetlenül szentimentálisra sikerült, és nem volt kiút. Legalábbis, így látszott, azután pedig lett és nem tudta nem megtörténtté tenni azt a pillanatot, amikor ráfogott a piszkavasra. A marka új felsajgott, hogy semmilyen tesztoszteron nem használt a fájdalom semlegesítésére. Miért nem akarja megérteni, ezt kérdezgette, és kifejezetten arra fókuszált, amerről a hang jött. Mi van, ha igaza van. Mi van, ha kiderül, hogy az elmúlt években nem arrafelé mentek a dolgok, mint ahogyan azoknak menniük kellett volna. Közelebb kell mennem, hogy megtudjam, mi a hatás. Az milyen már, hogy nem állok bele, mikor tudvalévő a csimpánzok csak akkor tudnak továbblépni egy selyemkendő fogságából, ha segítségül hívják az egyik társukat. Távolítok, mi lehet ott, amit nem akarok megtudni. Szimbólumok vannak a szemenszedett kikötőben. A metaforák nem várhatnak tovább, ott kell teremniük a mólón egy-kettőre, de most miért nem az a megoldás, hogy kitrombitálom őket a rejtekhelyükről. Taktikát kell váltani, ilyenkor csak az segít. A bénult lét volt az egyedüli, ami megakadályozhatta volna a kistáskák továbbterjedését. Olyan volt az egész, mint valami vízözön. Rázuhant az emberre, és alig lehetett levegőt kapni. Ekkor felbukkant a feje, és bekapcsolta a tévét. Adtak benne valamit, ami odaszögezte, a Holdról, helyesebben a holdra szállásról. A rendező – aki csak ál volt–, nem tétlenkedett a lazítással, úgy lazított akár egy profi, meg is irigyeltem, bármely helyzetben el tudott engedni, még csak ki sem lehetett hozni a sodrából. Van ez a gép, felül bedobom, alul kiesik valami más, közben pedig kavar, a jó gépek úgy, hogy ebből valami jó süljön ki. Simán azt mondhatnám, hogy egy ilyen gépet egyszerű megépíteni, de nem, nem az, csak annyi van, hogyha tudod mit csinálsz, előbb-utóbb kifejlesztesz valami különlegeset. Ez is szép volt és nem lineáris, de mégis áttekinthető. A fogaskerekek olajozottan forogtak, és magabiztosan válogatták le a tényezőket a feladatokról. Kubrik nem tudott ellenállni a fénynek, amit tett azt mindig azért tette, amit a jövőben látott. Nem szerette volna eltenni a feladatait holnapra, kicsit sem gondolta késznek önmagát. Fel kellett ismernie a helyzeteket, tudvalévő, hogy a pálya nem volt megszokott, minden pontján találkozott valami újjal, amivel meg kellett birkóznia. Szuperszeretet, mondta ki mellette egy férfi, vagy inkább egy manó, aki a banánját majszolta, és kifejezetten miatta jött. Széleket is festett a kis bolyhos szörnyetegnek, akit a kezében tartott. Politúrból vett eleget, és nem akarta feltartani a szemétszedőt, de amikor meglátta a kezében a szelencét, felhúzta az ingujját, és behúzott neki egyet. Most akkor mi van? Hányadán állunk? Ki a nyerő ebben a meccsben. Kilenclyukú volt a híd az álmában, és nem érkezett el a pillanat, mikor felegyenesedhetett, és kiszolgáltatta volna a bizonyítékokat. Inkább kérdez és beszéljen, mert ez így csak végtelen hieroglifa, aminek értelme nincs. Merre nincsenek aknák? Semerre nincsenek. Teljesen tiszta a mező, bármerre mész. Ahol most vagy, ha látnád magad kívülről, akkor meglepődnél. Tiszta anyja, olyan, csak 21. századi, egy jóval érzőbb modell, nem annyira törékeny, mert nem rigid. Pattan, mint egy labda. Meg kell tudnom az igazat, az igazak álmát. Hiába van az a nagy kerítés körülöttük, az már semmilyen védelmet nem nyújt, kijátszották a lapjukat, most tudod, mi jön, jó játékos visszajátszik.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Szokásostól eltérő #nincskétegyforma

Halványlila gőz #aranybetűk

Melamin #piroskettes