Halreggeli #hogyvanereményvan

         A pillanat hevében, minden máshogy látszik, a szagok, a színek, minden úgy érzékelhető, hogyha hideg fejjel visszamegyünk a helyszínre, nem érthetjük mi volt az, ami miatt olyan különlegesnek láttuk akkor azt, ami most, nem az. Ekkor emlékeinkben végigvesszük a történéseket, amik ott történtek, vagyis a környéken, azt, ami a tánchoz vezetett. Lényegtelen a fontosság, a lényeges az, amiért szembetalálkoztunk a történéssel, két pár zokni, egy túró rudi, harminc darab tojás, egy kifestőkönyv, valami nagyobbfajta melegvérű állat, mondjuk egy hiúz. Ok-okozat vagy micsoda, mondja a köznyelv, de ez ennél sokkal több, olyasmi, amit el sem tudsz képzelni, aminek a gyökerei mélyen lenyúlnak egy láthatatlan világba, ahol a törvények fejjel lefelé érvényesek, és úgy igazak. Holisztikus az, amit most gondolok, és azt feltételezem, hogy tudok mindent gondolni egyidejűleg, pont ez az, amiről az előbb beszéltem, hogy ez nem az a menet, amire most fel lennénk készülve. Volt ez a párhuzam, egy megdöbbentő hasonlóság, hívjuk precedensnek, bár ez errefelé nem sok súllyal nyom a latba. Az íve, a lenyomata, az ideje is hasonlított, nem, nem mondom helyesen, ugyanaz volt. Eltérés a fogadó oldalon volt csupán, és nem lehetett tudni, hogy emiatt elmarad a hatás. Egy pávát képzeljünk el, amint fel-alá járkál a lámák udvara előtt, nem különösebben jelentős, de ha őt kérdezed az, mert ő nem fogja csirkeféleként azonosítani önmagát, ő az uralkodó, abszolút értékben. Nehéz megérteni a páva szemszögét, ha felismerjük egyébként, a megengedőnek mondható vidéki állatpark korlátjait. A keretről beszélgetek egy ideje, ami nem annyira a mérettől, hanem inkább az anyagától meghatározhatatlan. Egy anyag, ami átjárható, kellőképpen rugalmas, tetszetős, de tartós, bírja a huzavonát, amely körülveszi élete során. Mit sikerült ma? – kérdezi. Ráakadtam egy óriási pókhálóra, inkább egy pókhálóhálózatra, még nincs halloween, de ez a spookiest dolog, amit valaha láttam. Nem akarom bántani, otthagyom, csak az egyik pontjára egy pipettával esővizet csepegtettem, és most lefestettem a mesterséges csendéletet. Nem annyira csendes most, zajos tücsök inkább, azt latolgatja, neki mi lenne a jobb? Előbb utóbb eldönti. Szimplán annyi a feladat, hogy be kell finiselni ezt a lépést, szépre.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Furmintos kisugárzás #hetedhétkirándulás

A válasz az életre az univerzumra meg mindenre #negyvenkettedik a sorban

Folyt. köv. #álmodjrólamahogy