2016. március 25., péntek

Szuverén #ekhnaton

         Tudni fogod, mit tégy, ha megsejted. Szerinted mire való ez a fura kenőkés? Most mondtad, kenésre. Azt hiszem. Valóban. Ezt a kérdést nekem is feltették, de nem jöttem rá. Szilvuplé, mondjad miért jöttél? Fú, mindenképpen tudni szeretném az igazat. Mi volt ennek a háttere? Mi vezérelte őket? Kifejezetten sokat vártak, és most. És most, igen, és most nincs semmi. Kétszer is ránéztem, és semmi. De ez akkor most mi? Ha most sincs semmi, akkor ez azt jelenti, hogy nem volt igazunk. Igen, azt is jelentheti. De nem biztos. Egy ilyen beszélgetés után, rájuk fér valami erős. Odamegy a kredenchez, és leemel egy kis üveg whiskey-t és egy nagyobb üveg vodkát. Először a whiskey-t húzza meg, és tölt egy kis pohárral az átlátszó ízetlen másikból is. Azt is lehajtja. Most már jöhet valami könnyebb. Már hetek óta nem lazított egy percet sem, végtelen egymásutánban mennek a napok, minden perce beosztva, már az alvás sem a régi, a nyakában benne van egy karó, markolja egy kéz a csuklyáit, és időről időre elengedi. Használ a kombó, végre van egy kis luft a szorításból. Figyelj ide, légy szíves, ez nem az, aminek látszik, miért nem kérdeztétek meg előbb. Nem feltételeztük róla, hogy ilyennek látszik. Milyennek? Kicsinek néz ki, semmilyennek, jelentéktelennek. Ja értem, szóval ez volt a terv, hogy lényegtelen. Most mi lesz? Nem tudom, talán még van remény. Nincs, ebből nem jövünk ki jól. Ha most elkezdünk bocsánatot kérni sem hiszem, hogy valaki elhiszi a jóhiszeműségünket – mondta, és leroskadt a szemközti székre. Ki volt az? Miért nem voltunk elővigyázatosabbak? Miért nem, na mindegy, ezt már azt sem tudom, mit már. Szépen összecsomagolta a papírjait, és átgyalogolt a szemközti irodába, ahol a férfi ült, a férfi, aki miatt ebbe az egészbe belekeveredett. Annyi volt a megmagyarázhatatlan szál, hogy a nő kifordulva önmagából elkezdte verni az asztallapot, és olyan keményen fogalmazott, ahogyan még soha. A férfi tekintete riadt volt, mindig utálta, ha kiabálnak vele, és nem értette erre, miért van szükség. Ártatlannak érezte magát, a gondolatai a seprűn jártak, amit a garázsajtónak támasztva felejtett reggel, és most azon izgult el ne vigye valaki. Felfogtad, mibe kevertél engem? – kiabált tovább a nő, de a másik mereven ült, és bámult önmaga elé, az arca rezzenéstelen volt. A borotvájára gondolt, és arra mennyire utálja használni, legszívesebben úgy hagyta volna az egészet, hadd nőjön, mostanában úgyis trendi az ősemberkinézet. Az olyan erőt ad, és visszavezet a gyökerekhez. Azután, kicsit ki kellett zökkennie, mert a nő kirántott egy dossziét a könyöke alól, amiben az ügy aktái voltak. Ha ezt nem nyerjük meg, semmiképpen ne számíts rá, hogy elviszem veled a balhét. Ekkor visszatért a férfi egy pillanatra, és azt mondta – Együtt vagyunk ebben, és senki sem fogja elhinni, hogy én voltam egyedül. A nő kiviharzott a szobából, belebotlott egy virágcserépbe a lift előtt, és megverte a hívógombot. Majd szétbaszta az ideg, hogy nincsenek olyan egyszerűen a dolgok, mint azt elképzelte eredetileg. Szívességet kért a barátnőjétől, és az nagyon készségesen segített is, de ha megtudja valójában mi történt, az szégyenletes lesz. Így hát, nem hívta fel, és nem mesélte el neki, hogy minden jel arra mutat, elveszítik az ügyet, mert a társa nem mesélte el az elejét, és a végéről is kifelejtett néhány részletet. Mekkora blamázs. Mindig azon dolgozott, hogy elkerülje az efféle helyzeteket, és most egy ilyen senki veri meg. Annyira kivolt, hogy amikor leért a lift a földszintre, nekitámaszkodott az első szembejövő oszlopnak, és szentségelésbe kezdett. A föld felé nézett, miközben szűrte a szavakat a foga közül. Bármit megadott volna egy kis enyhülésért. Itt jegyzem meg, hogy naplót írni nagyon munkás dolog. Figyelni kell arra, hogy a ragyogás ne legyen fontos, csak az legyen a fontos, ami fontos. Ez, amolyan aranymondás, be kell keretezni, és az internetre vele, vagy hímezzük ki falvédőnek. A takaros legény elmondja a lánynak a napi szentenciát. Miért a fiú? Rendben, mondja el a lány. Fűzzön hozzá még, keresetlen szavakat a fiú hozzáállásáról, a kinézetéről, kritizálja meg a körmét és a fenekét. Legyen kicsit elforduló, olyan kívül van a ligámon tekintettel, és tegyen úgy, mintha szívességet tenne. Menni fog? Ki tudod hímezni? Persze, profi vagyok. Hadonászott a levegőben és megpróbálta elkapni a pillangót, aminek elég szép szárnyai voltak. Ki szerette volna próbálni, hogyha ráteszi az orrára, akkor az mit csinál? Semmit? De végül nem kapta el, csak megsuhintotta mellette a levegőt, és az annyira felemelkedett, hogy már nem érte el. Senki sem tökéletes, csak annyira vagyok ettől, hogyha legközelebb csinálom már menni fog. Biztos vagyok benne – mondta az a nyugodt hang, amelyik mindig ott állt mellette, ha esett, ha fújt. Szimbolikusan most megígérem, soha nem származik abból baj, ha elhirtelenkedsz dolgokat, ez váljon inkább a hasznodra, ez az erősséged.