Törhetetlen #orrvérzésig

         Mi történik? – kérdezte a mesélő az alacsonyabb főszereplőt. Ami szokott, csak fordítva, azért kell ezt az egészet megtanítanod, mert kell a következő szinthez. Összeszámolom mi van most, és nekifutok annak, aminek látszani kell a teremből, sima ügy. Szerteszét hagyta a vonatjegyeket, és nem is kereste tovább, mert csak addig volt rájuk szükség, amíg biztonságot jelentett a meglétük. Amikor fogságba kerül egy ilyen lény, az lehet veszélyes is, úgy értem nem másokra, hanem rá. Kimaradnak azok a periódusok, amelyek a túlélést jelentik neki, és emiatt lerövidül az élettartama. Ez szomorú – jegyezte meg, és pörgette a lapokat az ujjával. Mit lehet ilyenkor tenni? Nem sokat, várni kell, hogy alkalom teremjen, de ilyen csak ritkán adatik, közel a sohához. Kirepültek azután, mert menni kellett, és oda akartak érni a következő pontra, és nem voltak egyedül. A kifejezés, ami az egyiknek az arcára ült ki, nem hasonlított semmihez, annyira volt csak közel, amennyire megengedte magának, mégis az eddigi legközelebbi volt a valaha történetében. Hát legyen – egyezett bele végül, kitartotta a kezét és beleereszkedett a körbe, amire a következő szám volt írva. Tiszta ügy lesz, villámgyors, senki nem érzékeli majd, de te tudni fogod, mert ez lesz életed első kilencvenkettese. A haszonról nem beszéltek, mert egyikőjüket sem ez érdekelte. A feladat szépségére koncentráltak és nyertek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Furmintos kisugárzás #hetedhétkirándulás

Folyt. köv. #álmodjrólamahogy

A válasz az életre az univerzumra meg mindenre #negyvenkettedik a sorban