Félidő #ollé

Mindjárt világosodik, a tőzsdén felment a részvények ára, még néhány megjegyzés, és lehet lakkozni. Mire lennél kíváncsi? – kérdezte –, amire igen, azokat nem merem megkérdezni, félő, hogy zavaromban elröhögcsélném a számomra legfontosabb pillanatot. Ilyet nem tennék. Pipacsok, ezek lesznek a következő projekt, hogyan még nem tudom, de már ki van jelölve az út, talán mellette láttam ezeket a pipacsokat. Mire jutottam és mennyire közel, nagyon, soha nem voltam még ennyire közel, nagyjából tudok róla mindent, és ő is rólam, azt mondják, ebből most nem lehet baj. Én is így érzem. Van valami hír a macskáról? Igen, nagyon elégedett lett, a hátán fekszik, és azt mondogatja, ő megmondta, mit kellett ezen annyit izgulni. Örülök, úgy érzem ember felett teljesítettem, és odaát vagyok, a betűim vittek át, és persze a lélek, ami nem csak hálni jár belém. S végül, legyen itt egy tó, a közepén álljon egy vitorlás, mellette keringjen egy nagy hal, ne tudjuk róla, hogy a veszélyes fajtából vagy a szelíd palackorrú. Nézzünk úgy, mint tíz évesen, azután tegyük le a mutatópálcát, és gondoljunk egy számot, adjunk hozzá huszonkettőt, aztán osszuk el.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Furmintos kisugárzás #hetedhétkirándulás

Folyt. köv. #álmodjrólamahogy

A válasz az életre az univerzumra meg mindenre #negyvenkettedik a sorban