Pihenőnap #zetorleila

         Szép remények, kis asztalok, nagy játszószobák. Hidegen sem lehet hagyni azt, aki itt áll és néz befelé az ablakon. Hívogat egy számot, és nem tudja elképzelni a történések fordítottját. Amint olvastam, felidézett bennem egy saját narratívumot, azt, ami miatt most idekeveredtem, és senki sem tudja hogyan. Kétféle út vezetett ide, egyik lábam az egyiken, a másik a másikon. A pihenés nem ismert szó errefelé, inkább csak töltőszó, ami arra utal, hogy semmi nem folyamatos, és a megszakításokat jellemzi valami lazaság. Tíz perc körbeséta, kis hátradőlés, egy nap teljes elégedettség, hogy utána lehessen újra felvenni a fonalat. Ismerős volt a helyzet, és nem is akart kibújni a felelősség alól, látta azt a filmet a két sakkozóról és a nőről, és tudta, hogy ezt fogja alkalmazni. Két ujjal lefelé mutatva tudatja a formációt, és eldobja a labdát. A másik ügy viszont pihent, az még váratott magára, nem volt álláspontja, tegnap, amikor lement a folyópartra, dobálta a kavicsokat a vízbe, és figyelte, ahogyan a felület fodrozódik. Kicsit később, melléült és átölelte a vállát, és megkérdezte hogy van. Nem telt el sok idő, de már egészen jól volt, és kifejezetten élvezte a tavaszi meleg levegőt. A közelébe ment végre és látott valamit, amitől elállt a szava egy kis időre. Diótörő hevert az asztalon, már régóta nem használták, inkább csak azért volt ott, hogy emlékeztessen valakire, aki sokat fogta régebben ezt a szerszámot. Áradt a hidegség a szobákból, nem lehetett feloldódni, szégyenkezni kellett csupán a lét miatt. Emiatt ment el a lány, mert ezt nem érezte korábban sehol, és nem tudott belekapaszkodni a jól megszokott korlátokba, a hideg korlátlansága kifogott rajta. A többi szoba is lakatlan volt, nem jöttek vissza a tulajdonosai, csak azt lehetett sejteni, hogy nem önként távoztak. Kifejtenéd miért vagy itt? – kérdezte az idegent, aki belépett az előtérbe, leterítette a kabátját a karfára, és kinyitott egy üveg bort. Segíteni szeretnék – válaszolta, és mindkét poharat színültig töltötte a vörös testes folyadékkal. Háromkor indulok, de addig van időm, hogy átbeszéljük a továbbiakat. A kék parasztra figyelj, a kulcsok nála vannak, látni fogod, nem kell erőlködni, arra figyelj, hogy nyitva legyen az ajtó, hogy be tudjon rajta menni, amint belép, elgyengül, és tudni fogod mit tégy. Ennyi. Igen.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Halványlila gőz #aranybetűk

Szokásostól eltérő #nincskétegyforma

Melamin #piroskettes