Micsoda #becsúszás

         Kulcsok hevernek a földön szerteszét. Simán átlépnék felettük, de már megszoktam, hogy minden kulcsot össze kell szedni. Szemelvények a szemem előtt, végtelen mezőnyi, és ha hunyorítok, kirajzolódik belőlük egy szőlőfürt. A szemek egymás közelében, kis csomókban sorakoznak rajta, és minden szépen körüljárható. Egyszer volt egy esetem, amit senkivel nem szeretnék megosztani, annyit mondhatok, hogy az a valószínűség, hogy az bekövetkezzen, nem is létezett, legalábbis az én valóságomban nem. Kinek voltak mégis ezek benne a fejében, a másiknak, és semmi akadályát nem látta, hogy egy gombolyagot körbetekerjen a széken, amin jelen esetben én is ott ültem. Az észrevétlenségem oka annyi volt, hogy más voltam, mint ő, de ő úgy hitte, ugyanolyan vagyok. Ez a nehézség nem egyedülálló, hétmilliárd buborék gondol így, nap mint nap, miközben meggyőzően megverné a hazugságvizsgálót. Ez azért van, mert a hazugság vizsgálata a meggyőződéseken nem működik, hiszünk, sokan, sok mindent, el. Ma, festettem, lakkoztam, a telefonom mikrofonját, véletlenül, nem tudtam, hogy olyan kicsi, és azt sem, hogy van. Észrevétlenül lukaskodik a megfelelő helyen, és azzal, hogy nem láttalak bocs, megszűnt a kapcsolatom, vagyis a hangkapcsolatom. Persze egy szike azonnal megoldotta a kérdést, azonnal, miután már tudtam, hova kell szúrni. Hát nem minden ennyire bonyolult. De. Kíváncsi vagyok, most ez jött fel, hogy kíváncsi lettem. Az egysíkúságra is, meg a tetrisz-algoritmusra, és a süveges egér furcsa viselkedésére. Csőstül jön a baj, és a másik oldalon fogy az idő. Szívesen csevegnék még itt veled – mondta –, de nem fogok, mert mennem kell, szaladok, máshol leszek, nem itt. Miért hajol ilyen közel? Értetlenkedik, több éve talál ki forgatókönyveket a magyarázatomra. Honnan? Miért? Miért nem? A sorrend persze változik, attól függően, milyen ma a kedve. Kétméteresnek képzeli el magát, határozottnak és tettre késznek, de belül csupa szomorúság, nemleges a válasza önmagára, és szeretné, ha nem így lenne. Megmagyarázhatatlanul nem akar többé belemenni egy ilyen konfliktusba, ez csak az ő magyarázata, mert tulajdonképpen, azok után, ami vele történt, ez érthető. Szultánként élni nem olyan üdvözítő, mint amilyennek azt mások képzelik, egy korlátozott, kijelölt, egysíkú pálya, elvárásokkal, amelyeket természetesen mások várnak el. Belemenni, elfogadni, hottentottáéknál látszathatalommal bírni, nem olyan vicces játék, mint amilyennek látszik. Hova? Hova? Szerkesztésben sem maradhatok el, a színek pompáznak, és egy olyan pálya rajzolódik ki a szemem előtt, amire mindig is vágytam, és amire felkészültem. Legalábbis így hiszem, és megverném ebben a pillanatban a hazugságvizsgálót. Puszi.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Furmintos kisugárzás #hetedhétkirándulás

A válasz az életre az univerzumra meg mindenre #negyvenkettedik a sorban

Folyt. köv. #álmodjrólamahogy