Paszuly #szignifikáns

         Gusztáv bement a pékhez, és kért két brióst a felső polcról. A közepesekre mutatott rá, azokat szerette volna megtölteni jégkrémmel, és felszolgálni a különleges vendégnek, akit este várt vacsorára. Már régóta készült a nagy estére, bejelentenivalója volt, és erre az alkalomra kitisztítatta a zakóját, és ropogósra keményített egy fehér inget. A nagy napra már nagyon régen várt, kifejezetten ide írt egy beszédet, amit úgy gondolt, ha elmond, a világ megrendül, megmozdul a föld a Rigó utca ötvennégy szám alatt, és csillámpor hullik az égből. A hatás végett nem aggódott, inkább a vacsoramenü aggasztotta, hogy friss legyen és forró, úgy tudta, hogy vendége válogatós, nem szereti a hányaveti kiszolgálást. Szívesen emlékezett vissza azokra az időkre, amikor csak a vitrin előtt bámulta ezt a nőt, csak annyit tudott róla, hogy fontos neki, és nem szeretné, ha rosszul sülne el az első találkozásuk. Végül, ez egy véletlennek volt köszönhető, mert hiába erőlködött, soha nem tudott belefutni az aulában, míg végül a piacon, a halas pultnál találkozott vele össze, hétvégén. Helyes kis ruhában volt, de nem ez tűnt fel neki, hanem a szatyrából kiálló póréhagyma és őzlábgomba. A nő a halak között válogatott, és végül a durbincsok mellett döntött. Rámosolygott, és megkérdezte tőle, mi lesz ebből, a nő kicsit zavarba jött, de nem a kérdéstől, inkább a közvetlenségtől. A szabályszerűség, amit az utóbbi időben bevezetett a mindennapjaiba, hogy nem mond nemet mindenre, és nem fog gyanút mindentől. Ez egy pórés gombamártás lesz, a halak pedig alatta frissen ropogósra sütve. A nő nem tudhatta, hogy a férfi ismeri, nem közvetlenül, de érzésre személyesen. Érezte a szándékot, de nem tudta beazonosítani, ezért a sorsra bízta a továbbiakat. A férfi, régen meg szerette volna kóstolni a nő főztjét, most itt az alkalom, meghívatja magát ebédre. A nő beleborzongott ennyi hirtelenségbe, aztán igent mondott, legyen ott 5 órára, és hozzon néhány üveg rozé bort is. A címet felírta a férfi tojástartójára. Őrültség – gondolta, azután vett egy üveg balzsamecetet, és elindult hazafelé.
         Ez alkalommal a nő volt hivatalos vacsorára, a múlt alkalommal minden simán ment, nem voltak egyedül, a barátai is ott ültek az asztalnál, a borok megválasztása jó ízlésre utalt. Senki nem értette, hogy kerül egy idegen az asztalhoz, a nő intett, ne is kérdezzék, a program része, egy másodperc töredéke alatt döntött, ne kérdezzék miért, reméli, nem valami késes gyilkost szedett össze a piacon. Végül a férfi kellemes társaságnak bizonyult, és a menü elfogyasztása közben ugyanúgy boldog lett, mint a többiek. Megköszönte a vendéglátást, és távozáskor meghívta a társaságot vacsorára. A nő bólintott, a többiek elfogadóan követték a döntését, aztán, amikor bezárult az ajtó, az egyikük felcsattant, hogy mi volt ez. Rulett, az volt. Élő rulett – mondta, és felhörpintette a maradék borát.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Halványlila gőz #aranybetűk

Szokásostól eltérő #nincskétegyforma

Melamin #piroskettes