Tornacipők #csakképzeldel

         A hollandik lassan visszakerültek a helyükre, a szárnyai tüzeltek, de alátartotta őket a víz alá, és sisteregve kezdtek lehűlni. Simán csak annyira volt ideje, hogy belenézzen a tükörbe és meglássa azt, ahogyan őt látja. Ez nem valami hízelgő, de közben nem is annyira katasztrofális, mint amilyennek először gondolta. Tizenhat, tizenhét, tizennyolc, hangosan számolt és közben a plafont bámulta, milyen nevek ezek? – kérdezte a másikat, a barnát, aki mellette ült és eddig hallgatott. Az ránézett és ingatta a fejét, hogy fogalma sincs róla, miről beszél. Világosítsa már fel, mit szeretne, mert a kódokból nem érti, és szívesen segítene, de miben. Szép íve volt a szájának, és kitessékelte a többieket, amíg a másik elmagyarázza neki, mint egy ötévesnek, hogy mit is kell itt csinálni. Szivárványok jelentek meg a poharakon, miközben elkezdett kibontakozni a történet. Tizenkét alapeset volt, és erre jött rá a többi, mint valami fürtre a szemek, és lett belőle szép nagy gyümölcs. Áhá, ez így már mindjárt más, akkor kell egy reszelő, egy tejes doboz és egy szép nagy papírgömb. Ezekből építjük meg a fedelet, és tesszük atom biztossá. Huhh. Ez, hogy is mondjam, borzasztóan hangzik. Kérem, műtét közben ne zavarjon, csak ha beraktam a szervet és összevarrtam, addig nagy itt a rumli, elismerem.
         Szóbahozta a jövőt, és közben a kezeit morzsolgatta, és lefelé pillantott a tornacipőjére. Mi lenne ha. Képzeljük azt el. Velem. Ne mondj semmit. Majd holnap visszatérünk rá. Nem szeretném erőltetni. Leteszi szépen ide az asztalra, csak annyit kér, nézzek rá, játsszak el a gondolattal. Amúgy pedig, tett a hűtőbe egy szeletet, és azt ne hagyjam ki, soha vissza nem térő alkalom. Nem muszáj. Tisztára, mintha valami tojás lennék, úgy érzem valami lehet abban, hogy látnak itt egy gyutacsot az övemre kötve, vagy lehet, hogy hozzám, sima alaptartozék. De akkor mégis kellene ide egy aláírás, csak annyira, hogy elhiggyem, hogy itt volt, ránézhessek, hogy létezett ez a pillanat, nem csak képzeltem. Szimbolikus minden, amit mond, olyan dolgok, ami mögött is van valami, és a mögött is, összetettek, kifárasztanak, megdolgoznak, a felület nem elég, a mögöttest kell megerősíteni, előhozni, kitölteni, visszatölteni.
         Oda kellene menni és megnézni mi van ott a közelemben. Hogy elhiszi, hogy létezik, és nem csak valami idea, kitaláció, az agyam újabb szüleménye, amire rálegyintek, hogy hab marad vagy tagadás. Szívesen tudnám úgy, hogy van ilyen szeretet, hogy lehetséges elterjedni, kiterjedni és biztonságban lenni, miközben a kísérletezés az élettel szakadatlan, akadálytalan. Kifogna rajta is, hidd el. Elhiszem.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Furmintos kisugárzás #hetedhétkirándulás

A válasz az életre az univerzumra meg mindenre #negyvenkettedik a sorban

Folyt. köv. #álmodjrólamahogy