Hullámhossz #LambdaVoltajeleAzoviban

         Hulahoppkarikák újfent. Pirosak, kékek, sárgák, zöldek és lilák. Sevilla jutott eszébe, meg a borbély, aztán meg az, hogy nem ismeri sem Sevillát, sem a borbélyt. Hirtelen közelebb ment, és benyilallt az oldala, azért csak haladjunk tovább, nem történt semmi, ami nem igaz, de könnyebb úgy gondolni rá, hogy az igaz. Integetett neki a másik oldalról, és mosolygott, a szemei, mint két szemafor világítottak, megint a macska volt az, a mancsaival még tapsolt is, hogy mutassa, mennyire odavan azért a gondolatért, hogy újra találkozhatnak. A négysávos úton csak néha haladt el egy-egy autó, a lábát letette az aszfaltra, és elindult az óriás macska felé. Mi sül ki ebből, kérdezte magát, nem azért, csak tudni akarta, hogy mit keres majd ennek az oroszlánméretű házimacskának a mancsai között. Mert amikor átért, a macska megölelgette, a feje belefúródott a nyaka alatti szőrbe, és nagyon hosszú volt, és alig kapott levegőt, de gyorsan elengedte a nagy puha gombóc, és betessékelte a teraszra, ahol már meg volt terítve az asztal. Kicsit elbizonytalanodott, hogy kié ez a sok szék, még csak ő volt ott, meg a macska. Biztosan neve is van ennek a macskának, odafordult, és megköszörülte a torkát, hogy megkérdezze – Bocsásd meg az udvariatlanságomat, itt vagyok már két napja, de elfelejtettem megkérdezni a nevedet. – Sigmund vagyok – mondta –, Sigmund Freud. –You gotta be kidding me – mondta. Absolutely not! – felelte. Leült a legközelebbi székre, és maga elé tett egy poharat, végül egy üveget húzott meg, és kortyolta be hangosan a palack tartalmát. Gyülekezni kezdtek a teraszon a vendégek, mindenki odaköszönt neki, ő pedig visszaköszönt. Ki kell derítenem, mi folyik itt – gondolta –, de addig is kiélvezem a társaságot, megtudom, kik ezek az emberek, itt, az út másik oldalán. Kicsit zaklatott volt ez a nap, nyakig benne volt egy munkában, ami egyre jobban úgy tűnt sínen van, azután egyik pillanatról a másikra, egy forgószélben találta magát, ami, itt tette le az út szélén, és most, itt áll ezek között a barátságos emberek között a teraszon, és csilingelnek a poharak és megy a duruzsolás, és azt sem tudja, ő kicsoda. Sigmund Freudról már nem is szeretne említést tenni, aki épp most ütögette meg egy nagy ezüstvillával a poharát, és szóra emelkedett. Az volt magáról az elképzelése, hogy roppant jól tűri a kétértelműséget, és stresszhelyzetekben is helytáll. Úgy tűnt, a határ azért létezik, kicsit aggódott, mert a valóság elkezdett lefejtődni a húsáról, és most úgy érezte, a kínosság felismerhető az arcán, vagyis megjelent. A szörpök a hátsó asztalon vannak, jelentette be Sigmund, és a csíkos szívószálakra is felhívta a vendégek figyelmét. Mire számítottam – kérdezte magától –, mit fog bejelenteni? Bármit, most bármit el tudott képzelni, és ennek az ellenkezőjét is. Kioldotta a cipőfűzőjét, és kibújt a cipőjéből, azután rámászott a gumiasztalra és ugrálni kezdett a trambulinon. A vendégek közül, csatlakoztak néhányan, egy zenekar is játszani kezdett. Hivatalosan is elkezdődött a parti.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Halványlila gőz #aranybetűk

Szokásostól eltérő #nincskétegyforma

Melamin #piroskettes