Enyhe este #bastille
Szoprán volt a nő, a férfi meg bariton. Kicsit maradtak csak a társaságban, menniük kellett, várta őket a munka. Szerették azt a pillanatot, amikor felment a függöny, és elkezdődött az előadás. Nem mindig énekeltek ugyanabban a darabban, és néha össze kellett hangolni a napirendjüket, hogy maradjon idő egymásra is. A nő olvasni szeretett és táblajátékokat játszani. Ami kicsit meglepte a férfit, hogy a nő rajongott az akciófilmekért, és nem lehetett erről a szokásáról akkor sem lebeszélni, ha a rajongói, nem tudták ezt elhelyezni az ízléspreferenciájukban. Kinyitotta az ablakot, hogy levegőt engedjen be, és leült a fotelba, amire rásütött a nap. Programok jártak a fejében, amikre szívesen elmenne, látta, hogy nyílt egy új fine dining hely a Dob utcában, és szívesen végigette volna ott az étlapot. Volt egy kávézó még, amit kinézett, és egy falmászó hely, színes fogantyúkkal, oda vágyott azonnalra. Hevedereken járt az esze, meg köteleken, amiken himbálózott, de csak játékból. Felhúzta maga alá a lábát, és tárcsázott egy számot. A másik oldalon kicsengett, majd beleszólt az ismerős bariton hang. Homárokról beszélgettek, meg oktopuszokról, összebeszéltek a hétvégével kapcsolatban, és eldöntötték, hogy kilátogatnak a félszigetre, és mennek egy kört a vitorláson. Pihentető volt ezt tudni, nem kellett aggódni semmivel kapcsolatban. A közeli hírek sem aggasztották már, nagyon fura volt a helyzet, mégis stabil. A hevederek megint feljöttek a közbeszédben, de csak annyiban kellett róluk beszélni, hogy végül mennyire lesz szükség majd a biztonsághoz. Kit enged majd közel önmagához, ahhoz, hogy ne maradjon egyedül, de bízni tudjon a közellévőben. Nem akart túl sokáig itt maradni, ismerte azt a lányt, akihez nem lehetett közel menni, olyan védelmet húzott fel önmaga köré, hogy a Bastille is megirigyelhette volna. Ami miatt mégsem adta fel ennek a falnak a vizsgálatát, az, az anyaga volt, vagy inkább a keletkezése. Nem lehetett meghatározni elsőre, látszólag átlátszó volt, semmi különös, mintha ott sem lenne. Kitértél előle, mert érezted, hogy van ott valami, de mindaddig, amíg oda nem merészkedtél, nem tudhattad, hogy ez egy atom biztos bunker fala, automata védelmi mechanizmussal, túlpörgetett szemekkel, kifeszített vitorlákkal, villámháborúra berendezkedve. Miután beindult, leadta a védelmi reakciót, és olyan gyorsan eltűnt, hogy azt hihetted, soha nem is létezett. Sima ügy – gondolta, amikor elindult hazafelé, és semmiféle akadály, nem látszott a közelben. Az úton összetalálkozott azokkal, akikről azt hitte, már régen nincsenek a városban, odaköszönt a hentesnek, kitolta a bringát a tárolóból, és letörölte róla a festéket, amivel álcázni próbálták eddig. Felült rá, és hazakerekezett.