Csehov #reméljükavégejobb

         Puhán letette a gépet, és megköszönte a részvételt. Titian, ez volt arra a ládára írva, amit kivett a gép oldalából és az oldalsó sávba görgette. Handle with care. Ennél még nem volt rövidebb. Jó éjt!

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ezzel kezdődött minden #szobakutya

         Kivilágosodott mire hozzákezdett a szétszereléshez, pedig tegnap még csak annyi volt biztos, hogy a fejedelem nyomdokaiba lép és félrehúzza függönyt, és elmondja az igazat. Az igazmondás veszélyes, kétféle kimenetele lehet, mindkettő végzetes, csak annyi a különbség, hogy az elsőnél kapsz tíz perc előnyt. Így lehet, hogy amikor nekiiramodtunk, hogy ezt az előnyt átfordítsuk nyerőbe még nem volt nálunk a kulcs, és így csak annyit észleltünk a távolban, hogy lehetetlen a terep és nem sok esélyünk van. De azután megváltozott a szél és a másik irányból kezdett fújni, északról dél felé, felkavarva minden eddig nyugodtnak látszó eseményt, szembe szállva a hiedelmekkel és felborzolva a szokásokat.          Sima ügy, gondolták, és nem akartak róla beszélni többet, cselekedtek, vágtak, ütöttek, kifizettek, kértek hozzá segítséget. Amikor végeztek, rácsavarták a termosztátot és bevágták az ajtót. Sokáig mozdulatlannak tűnt minden és üres...
További információk

Folyt. köv. #álmodjrólamahogy

Most akkor rákoncentrálok. Fókusz, fókusz. Varázsütésre nem fog menni, de ha lehajolok és jól megnézem a célt, akkor megy. Szívesen tölteném az időt a semmit evéssel és akkor még nem beszéltünk a fülzsír ízű cukorkákról, amiket imádok. Imádom magát is, mint valami eszeveszett sellő, akit nem vetett partra a víz és begyullad a szeme, ha sokat úszkál a part közelében. Ilyen nehézségeim vannak, mert a többi elmúlt, helyesebben el lett mulasztva és már nem fog rajtam a delejezés, meg a zuhanyozás sem. Reggel alig bírtam magamban tartani, aztán csak leszartam. Nem viccelek, milyen mélységekbe süllyed az ember, ha arra gondolok, hogy mindent kitaláltak, ki van találva, aztán meg használatba van véve. Engedély nélkül. Szimpatikusak voltak egymásnak és kifelé menet még egyszer egymás szemébe néztek. A másik már nem gondolta komolyan a sértéseket, inkább aggódott, hogy a trónviszály kettejük közé áll, mert odaáll a trón és a trón nagy úr. Milyen fura az élet, amikor rákapsz az ízére pont akko...
További információk

Szokásostól eltérő #nincskétegyforma

Akkor mondok valamit. Mit mondasz? Tényleg nem kell elengedni a gyeplőt? Csak annyival vagyok előrébb, hogy semennyire nem félek és amikor rágondolok van bennem egy kis izgalom. Izgulok, hogy mi lesz belőle, hogy hova tegyem a kezem, zsebre teszem és lazán ráhelyezem a testsúlyomat a bal lábamra, azután a jobbra és így tovább. Szemléletes volt a tömeg és szétment az agyam a kis semmiségektől, amelyeknek komoly súlyt adtak és felfújták, és nem engedték ki. Mire véljem ezt a kegyetlenséget. Szépreményű emberek ámulnak a felfújt levegőn, kiengedik a kéziféket és beszívja őket a küllőtehén. Szépek és váratlanok, soha nem voltak ennyire közel az idegösszeomláshoz. Tizenketten kellenek az egészhez, ketten a főhelyen ülnek, a többiek annyiban mások, hogy bárhová ülhetnek nem változik az egyensúly. Miért nem beszélsz a lényegről? Még nem értem oda, csak szeretném kifújni magam mielőtt kikezdek a sorssal. Túl késő, a jövő már megkezdődött. Pöttyös legyen a kendő és ne toljátok ki a vonalon a s...
További információk